Hoztam az első fejezetet, végre meg tudtam írni :D Volt vele egy kisebb problémám, de mint látjátok a dolog megolva. Remélem szeretni fogjátok Drenát, bár néha furcsán viselkedik, vagy beszél, hiszen a múlt előtti századból származik. Szerintem azért szerethető. :) Jó szórakozást.

A csuklyába burkolt alak elszántan haladt a célja felé. A Roxfort tornyai ismerős látvány nyújtottak számára, de már vagy ötven éve nem járt itt. A lány halhatatlan, amire tizennyolc éves korában derült fény. Minden halhatatlannál más az a kor, amit elérnek utána már nem öregednek egyáltalán. Drena az ezerhétszázas évek közepe felé született, egy nemes családba, tizenhét évesen eljegyezték, akkor még nem tudták, nem gondolták volna, örökli dédanyja képességeit és halhatatlanságát, hiszen ugyan úgy fejlődött, mint vele egykorú társai. Az esküvővel várni akartak addig amíg Drena elvégzi az iskolát. Szerencsétlenségére vagy inkább szerencséjére előbb kiderült, a lány tovább viszi dédanyja tehetségét; amikor a vőlegénye megtudta ezt, felbontotta a szerződést. Azóta a leányzó egyedül él, távol az emberektől, egy házikó az otthona a hegyekben, a társa csupán egy szintén halhatatlan varázslény, egy kutya, de képes sárkánnyá változni. Dédanyja bár sokszor meglátogatja,  mindig visszatérnek a saját életükhöz. Most egy háború miatt van itt, hogy segítsen Harry Potternek felkészülni élete legnagyobb feladatára. Ismerte a Tom Denemből Voldemortá fejlődött varázslót, egyszer már felkereste őt személyesen arra utasítva, csatlakozzon a halálfalóihoz. Nem tett eleget a kérésnek jobban mondva a parancsnak, viszont előre figyelmeztette a nagyurat; a halhatatlanok élik, a maguk kis életét, nem kérnek háborúból sem ártatlanok halálából. Persze Drena állást foglalt, valószínűleg a háború közeledtével társai is döntést hoznak majd. Nem is kérdés, fajtája melyik oldal támogatása mellett dönt. Voldemort még nem érzi, hatalma pusztulásra van ítélve, mert nem csak az utolsó Potter leszármazott taszíthatja le képzeletbeli trónjáról a nagyra vágyó sötét urat. Drena Donogan minden erejét, tudását, tehetségét latba veti, hogy vége legyen a borzalmaknak. Voldi nagyot fog nézni amikor rájön micsoda ellenséggel találja szembe magát.

A kastélyban már várták, McGalagony kísérte az igazgató irodájába.
- Szervusz Drena, örülök hogy újra láthatlak. Ölelte magához szívélyesen Mcgalagony a nőt.
- Nekem szintén öröm újra látni téged Minerva, bár az ok amiért jöttem nem túl örvendetes.
-Tudom, sötét időket élünk, mint Grindelwald idejében... oh ne haragudj! Kapott észbe a professzor; most először tetted be a lábad a varázsvilágba Gellert halála óta, igaz? Szeretném azt hinni már nem fáj neked annyira a halála.
- Sokkal előbb elvesztettem, mint hogy meghalt volna. Önzősége megölte szerelmünket; nagyravágyása, sötétbe került lelke miatt majdnem én is odavesztem. Amikor Albus és Gellert szembekerült... ahh még mindig nagyon nehéz erről beszélnem. Nekem kellett volna Ariannát kimenekíteni onnan és hibáztam; csak ez fáj nagyon. Közben elérték a kőszörnyet, aki a jelszót követelte.

Mindenki csodálkozva nézte az ajtóban ácsorgó lányt, senki nem értette mi keres itt, kivéve a professzor. - Drena Donogan a nevem. Hajtott fejet az egybegyűltekhez. Dumbledore egy régi ismerőse vagyok, szeretném magammal vinni Harryt. A nő nyugodtan nézett az égkék szempárba. Körülötte mindenki elhűlve ült a székén, egy barna hajú férfi tiltakozni akart, de Albus leintette.
- Drena, hirtelen ért a kérésed, de nem fogjuk megtagadni tőled. Végig jártatta a tekintetét a rend tagjain, egy se mondott nemet az ősz hajú professzornak.
- Tudom, hogy itt vannak a barátai, a családja, de csak akkor tudom felkészíteni ha nincsenek emberek, és igen falak, körülötte. Meg kell tanulnia kiereszteni a mágiáját, kordában tartani, irányítani. Ez akkor lehetséges, ha magammal viszem őt. Két évet kérek csupán, nem többet, ez alatt kitanítom, átadom minden tudásom, átadhatok magamból egy keveset számára. Köpenye eddig eltakarta nyakában függő medálját, ami megmutatja halhatatlan mivoltát. Most hogy felfedte, a barna hajú férfi nem akart tiltakozni, mi több elégedetten figyelte a nőt. A többiek egy emberként sóhajtottak fel, valószínűleg megkönnyebbülten.
- Eddig nem tudták ki vagyok, mit is taníthatnék a fiatalembernek, amit ne taníthatnának meg neki a Roxfortban; már tudják, remélem ez elég kérésem teljesítéséhez.
- Igen, így nyugodtabb lélekkel engedjük el Harryt veled az útra. Mikor szeretnél indulni?
- Minél előbb annál jobb, de mivel Harry még csak azt sem tudja, a világon vagyok várnék egy hetet, szokjon hozzá a gondolathoz, hogy két teljes évet velem tölt a hegyekben. Fejet hajtott az igazgató felé, majd felment a számára kijelölt szobába, fáradt volt a hosszú úttól, gyalog tette meg az utat egészen Párizsig ott kért zsupszkulcsot. Imádott sétálni, sokkal jobban szeretett gyalog, a saját lábán eljutni valahová, ritkán vette igénybe a hopp hálózatot, zsupszkulcsot, vagy az egyéb varázsközeledési eszközöket. Visszaúton viszont figyelembe kell vennie majd Harry igényeit.