Egy újabb törivel jövök, még nincs kész az első fejezet, de rajta vagyok az ügyön. :) Íme egy kis kóstoló belőle. 

Már két napja próbálkoznak a főbenjáró átkokkal.

- Harry, több érzelmet vigyél bele. Forró szív, hideg fej. Ez az első, amit meg kell tanulnod. 

- Drena nem megy! Nem gyakorolhatok rajtad!? Rémüldözött A Fiú Aki Túlélte.

- Figyelj rám tudom, nehéz sőt pokoli… bízz bennem, menni fog. Most újra. Adj bele minden érzést, gyűlölj, ahogy még sohasem, de az elméd tartsd tisztán; tudd miért csinálod.

Fekete hajú hősünk felemelte a pálcát tartó kezét az égbe kiáltva minden keserűségét. – Crutio! Drena azonnal felsikoltott és térdre zuhant, Harry abban a pillanatban beszüntette a varázslatot.

- Jesszus Drena jól vagy? Én nem akartam, hogy megsérülj.

- Minden rendben. Büszke vagyok rád Harry James Potter. Mosolygott erőtlenül a lány. Most kérlek hozd ide nekem a dobozomat.

- Máris. Beszaladt a házba, a konyhában az asztalon ott virított a fekete fémdoboz. Felkapta, kirohant vele, majd Drena mellé kuporodott.

- Itt vagyok. Kivadászott egy lila színű kotyvalékot.

- A narancssága jó a Crutiatus átok ellen. Vigyorgott a nő elnézően. Holnap átvesszük a bájitaltant. Piton a legjobb bájitalfőző, de a diákokhoz nem ért.

- Téged is tanított?

- Drágám, megint elfelejted, hogy én kb kétszáz éve kijártam a Roxfortot. Kacagott a lány miután megitta a fájdalomcsillapító főzetet.

- Ah, igen folyton kimegy a fejemből, sokkalta többet éltél nálam. Ült mellé a földre.

- Általában a külsőm megzavarja az embereket. Bár be vagyok jegyezve a Minisztériumban, ötven évente újítanak. Két nap múlva újra jelentkeznem kell, megint eltelt ötven év. Olyan gyorsan halad az idő.

- Nekem néha nagyon lassúnak tűnik. Kesergett világmegmentőnk. Lehet, azért mert én kamasz vagyok. A nő összeborzolta a kölyök amugy is kócos üstökét. - Héé, így is kezelhetetlen! Húzta el a fejét a fiú.

- Jól van na, hiúság gyermeke. Szurkálodott nevetve Drena.